Történet

                              „És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.”

                                                                                                                                                                      Mt. 18,5

            Kollégiumunk épületének és szellemi történetének az emberi jó tevést tekintve, csodálatos múltja van. Az épületet 1877-ben építette a Protestáns Árvaegylet Alapítvány árvaháznak, mely száz gyermeket fogadott be és látott el. Az árvaház l959-től működött lakásról lakásra, épületről épületre míg megépült a mai Rózsák terén, régen Szegényház téren ez a csodálatos klasszicista épület evangélikus és református árvák istápolására. Tehát az árvaház megalapítása ebben az évben ünnepelné fennállásának 150. évfordulóját. Az árvaház létrehozásának gondolatát evangélikus lelkészek, jótevő keresztyén polgárok, hívő városházi hivatalnokok s néhány gazdag, nemesi család támogatta. Az alapítvány tőkéjét is ők adták össze, mely elegendő volt az árvák eltartására, taníttatására és életkezdésük megkönnyítésére. 

            Ez az alapítvány képes volt finanszírozni a jelenlegi épület megépítését is, nagyon sok természetbeni segítés mellett. Mik voltak ezek? A főváros adta  (akkor még) a város szélén ezt a telket, melyet három utca határolt. (Izabella, Rózsa utca és Szegényház tér). Az adományozó levél kikötötte, hogy a telken mindig gyermeknevelés folyjon. A tervezők az épületet ingyen tervezték, az építőanyagot, téglát névleges áron adta a téglagyár, de sok bontott téglát is felhasználtak. Az építőmesterek sokasága munkájáért nem kért fizetséget.

            Az árvaház igazgatója Bocskó Lajos volt, 23 évesen, 1874-től,  egészen a haláláig 1932-ig, 58 éven át. Neveléstudományából, azon túl, hogy személyenként nevelt, hitben nevelt, a munkaiskola híve volt, s nevéhez fűződik a magyarországi koedukáció gondolata is. Nevelési programját a kor szellemének megfelelően úgy alakította ki, hogy fenti elveiben nem csalódott soha. Nevelése folytán 2000 árva került ki az életbe.

           1952-ben az árvaházat államosították, az árvákat szétszórták az addig alakult vidéki állami gyermekotthonokba. Az épület kezdetben egy állami gyermekotthonnak, majd hamarosan különböző kollégiumoknak adta át a helyét (Pl. Vági I. Villamosipari SzKI Fiúkollégiuma, Kossuth Zsuzsa Egészségügyi SzKI Leánykollégiuma, majd a Pesti Barnabás SzKI Leánykollégiuma)

           1994-ben a Magyarországi Evangélikus Egyház birtokában került újra az épület, s mint fenntartó leánykollégiumot kívánt itt működtetni.1995-től Gaál Jánosné igazgató  középiskolai koedukált kollégiummá szervezte, s a fasori és Deák téri gimnazistákon kívül lehetőséget ad különösen művészeti téren tehetséges diákoknak. 2008 őszétől Károlyfalvi Zsolt igazgató vezetése alatt működik tovább részben megtartva, fejlesztve a kor szellemének megfelelően a hagyományokat.